Márki-Zay Péterre nagy igény lenne, azt a reményt csillantotta fel sokaknak, hogy lehet egy várost, országot tisztességesen is vezetni, alapvetően pártkötődésektől mentesen.
Mi a jelenlegi helyzet, ami kapcsán a jó megoldás ígéretét hordozta Márki-Zay Péter
A következő helyzetértékelés bizonyítása túllépne ennek a cikknek a keretein, tehát csak az állításokat soroljuk fel.
- Az eddig megtapasztalt pártokkal komoly gond van: ellenzékben még csak-csak, úgy tűnik, a társadalom érdekét képviselnék és ők a tisztesség bajnokai. Hatalomra kerülve azonban hirtelen minden megváltozik, nem a társadalom érdeke lesz a fő szempontjuk (szavakban persze igen), hanem elsődlegesen a saját túlélésük és gyors gyarapodásuk - a pártok hatalomban egy idő után a hatalmon túl már nem a nép javát akarják, hanem a nép javait -, csak azután jönn(én)ek a társadalom érdekei. De persze pártok, Madách-ra rímelve „nem adhatnak mást, csak mi a lényegük”.
- Eközben a szavazóknak a pártokra ebben a formában a XXI. században már nem is lenne feltétlenül szükségük, a lényegben, azaz a problémamegoldásban egy nevesebb független média is jobb lehet náluk bármilyen területen (egészségügy, oktatás, gazdaságpolitika, ...), de mindenképpen átláthatóbb. Programkidolgozó műhelyként, társadalmi témák egyeztetéséhez, felvetések kidolgozójaként viszont rendben vannak a pártok, a témában érdeklődőket összefoghatják, nekik keretet adhatnak (mint pl. a VEKE Egyesület, vagy a Metróért Egyesület).
- A pártokra – ahogy most látjuk őket - leginkább a pártvezéreknek van szükségük, hatalmi ambíciójuk megvalósítására, illetve a pártSLEPPeknek a viszonylag könnyű megélhetésük biztosítására. Továbbá azoknak, akik feltétlenül szeretnének párttagok lenni valahol. Nagyon árulkodó a szavazók körében a párttagok / nem párttagok aránya.
- Az országok döntő részében a szavazókon, a társadalmon „ugrálnak” a pártok, mint Gulliveren a lilliputiak (ld. nyitókép – a legjobb példa itt a környékünkön talán éppen a mostani német koalíció a „Zöldekkel”). Bármilyen pártot választanak meg a szavazók, a szituáció nagyon hasonló lehet. Kormánypártban különösen, de ellenzékben is sokan kényelmesnek találják a politikusi létet, akik pedig valóban tennének az országért, könnyen lehet, hogy ha ezzel egy párton belül próbálkoznak, nagyon hatékonytalan formációban teszik ezt. Ezt tapasztalhatják is a tisztességesebb (párt)politikusok nap mint nap, csak eddig nem volt jobb megoldás. Aki kiesett egy-egy pártból, függetlenként nagyon nehezen tudott csak boldogulni, és eddig nem volt jó megoldás országosan a független és tisztességes, rátermett politikusok hatékony összefogására a pártokon túl. Kicsiben viszont ez már meg tudott valósulni, ezzel a gyakorlatban bizonyított, hogy a kormánypártokkal együtt akár a megélhetésinek nevezhető ellenzéki pártok is egy menetben legyőzhetők, ráadásul tisztességes eszközökkel, ld. a budakalászi esetet: https://index.hu/belfold/2019/10/19/atgazolt_a_szentendrei_hev_a_fideszen/. Megfelelő személy vezetésével, egy bizonyos (itt most nem ismertetett) koncepció mentén lenne erre jó lehetőség országosan is.
Innen indultunk 2021-ben, amikor Márki-Zay Péter bejelentkezett a nagypolitikába.
Mit üzentek a Márki-Zay Péterre szavazók az ellenzéki előválasztáson?
Az elérni tervezett, értelmesen gondolkodni tudó, de bizonytalan (azaz nem az egy-egy pártnál a kemény magot alkotó) szavazók (benne valóban sok, még csillogó szemű fiatal) képben kifejezve ezt üzenték, hogy ezt szeretnék:
Szavakkal: azt üzenték neki, hogy ne a megismert ellenzéki pártokban gondolkodjon, hanem minél inkább a tisztességesnek látszó és szakértő politikusokkal, minél inkább pártmentesen kezdjen valamit. Az emberekben megvan az igény, hogy már bizonyított, tisztességes emberek vezessék az országot. Az volt az álmuk, hogy minél több, helyileg a legjobbnak minősülő, tisztességes képviselőjelölt kerülhessen be a Parlamentbe. Ha az illetők korábban párttagok is lettek volna, most lehetőleg függetlenként induljanak, 0 frakciófegyelemmel, kiszorítva ezzel a frakciófegyelemmel sújtott pártkatona-képviselőket (a frakciófegyelmet jellemzően nem jóra használják – a jó ügyeket anélkül is megszavaznák jellemzően a képviselők - , hanem pont, hogy sokszor a rossz ügyek megszavaztatására, ld. a „133 bátor” és „Lex X.Y.”). A hiteles és független parlamenti képviselőkkel garantálható a tisztességes kormányzás. A parlament a kulcs, ha ott többségben vannak az értelmes (valóban) függetlenek, hiszen mind a kormányt, mind a kontrollfunkciók élére a személyeket a parlament szavazza meg.
Ezt a koncepciót Márki-Zay Péter maga is megfogalmazta, mint mondta: "ezt a küzdelmet nem a pártok nyerték meg, hanem a civilek és a kicsik", a mögötte állókat a tiszták koalíciójának nevezte.
Az igény tényleges megvalósítására – de minimum az ebbe az irányba tett jelentős lépésre - jó esélye lett volna Márki-Zay Péternek, ha odafigyel, hogyan is kellene ezt átgondoltan megtenni (kidolgozott, bizonyított koncepció erre létezik). Nem figyelt oda, "nehogy már más jobban tudja" alapon.
Mit tett/tesz Márki-Zay Péter ehelyett?
Jelen állás szerint Márki-Zay Péter a hátán hozná vissza a 2010 előtti levitézlett brigádot és olyan pártokat, akikről nem tudhatjuk, hatalomban hogyan viselkednének, de félhetünk tőle, hogy – mivel ők is csak pártok - nem lennének sokkal különbek az eddig hatalmon lévőknél. Ezt megerősíti náluk a belső vitáik eddigi kezelése és egyes képviselőjelöltjeik ügyei. Ezzel Márki-Zay Péter is tisztában van, de erősebbnek tűnik a hatalom iránti vágya. Árulkodó a "nem korrupt - ezért támadják" szlogen, ami teljesen igaz, viszont többes számban úgy tűnik, már nem merték leírni (azaz "nem vagyunk korruptak - ezért támadnak minket"). Kormányozni viszont többes számban kell / lehet csak. Nem könnyű a dolga annak az ellenzéki szavazónak, aki Márki-Zay Pétert érti, szereti, támogatná, de csak „csomagban” szavazhat rá, ahol a „csomag”-rész erősen túlsúlyos és a „csomag” tisztessége, szakértelme, kormányzóképessége erősen véleményes.
Jól tud-e sakkozni Márki-Zay Péter?
Az a jó sakkozó, aki olyan koncepciót (lépéssorozatot) követ, amivel szemben az ellenfélnek nincs hatékony ellenlépésre lehetősége. Márki-Zay Péternek a sakktáblán eddig megtett lépéseivel van egy komoly gond: az általa megjátszott koncepcióban (azaz a hátán vinné be a hat pártot a Parlamentbe) a másik oldalnak végig ott van a lehetősége többféle olyan válaszlépésre, hogy még egy esetleges hatpárti győzelem esetén is megtarthassa a hatalmát – és a fidesz azért profi a politikai sakkban. Egy ilyen, kevésbé hangoztatott, de reális Fidesz-lépéslehetőséget mutat be a lenti ábra.
Ez nem a valóságtól elrugaszkodott: az a jobbikos szavazó, aki hajlamos akár a baloldallal is összeállni, baloldali jelölteket tartalmazó listára szavazni, ezzel az MSZP / DK vezérkarát is bejuttatva a Parlamentbe, miért ne lenne hajlandó arra, hogy elfogadjon a választások után egy-két kisebb ügyben a társadalomtól elnézést kérő, jobbítást beígérő Fideszt, ha az a Jobbikot mint pártot a maga oldalán hatalomba emeli? A Jobbik mint párt – érzelemmentesen, hideg logikával nézve – így stabilan 4 évig lehetne kormányon, a hatpárti koalícióban pedig (egy helyett 5 másik párttal kényszerűen osztozva) jó eséllyel csak fél-egy évig. Nagyon nem mindegy és ez előre jól kalkulálható. Azt is tudjuk, hogy a Jobbik és a Fidesz között gondolkodásmódban azért sokkal kisebb a távolság, mint a Jobbik és a hatpárti koalíció bármely többi tagja között. Novák Katalin pedig megteheti, hogy – függetlenül attól, hogy a Fidesz-KDNP nyert-e legalább feles többséggel vagy nem -, nekik mint a legtöbb szavazatot szerzett párt(koalíció)nak adja a kormányalakítás jogát először. Így viszont kérdés, ki merne nagyobb tétekben fogadni arra, hogy Márki-Zay Péter – aki rengeteg energiát fektetett bele ebbe - a következő ciklusban Magyarország miniszterelnöke lesz.
Április 3-án meglátjuk, mi fog kijönni Márki-Zay Péternek ebből a - nem odafigyelésből adódó, emellett tudatos – (sakk)stratégiaválasztásából.
[Borítókép és képek „A mi demokráciánk – a hiányzó láncszem” (avagy az egyszerű megoldás – hogyan kellene egy ország irányításának egyszerűen és logikusan működnie, a sikeres cégek példái alapján) című könyvből, illetve ahhoz kapcsolódóan.]
